Történet
Kr. u. 70 körül a Rajna-Majna- vidék a Római Birodalom része volt, északról a limes, a birodalom megerősített határvonala zárta körül. A Dóm-dombon katonai állomást hoztak létre, ami alig negyven évvel később elpusztult. A dóm előtti kertben láthatók az ebből a korból bizonyságul hátra maradt római fürdő alapjának nyomai. A harmadik század közepén a Rajnától keletre fekvő területeket a beáramló germánok nyomására kénytelenek voltak feladni a rómaiak. A Wetterautól Baselig terjedő nyugat-rajnai terület az alamannok fennhatósága alá került. A Germánia provincia középpontját, Mogontiacum (a mai Mainz) előterületét germán zsoldosok ellenőrizték. 500 körül a frankok kiverték a mai észak francia területekről és az Alsó-Rajna környékéről az alamannokat, és az alsó-rajnai területet birtokba vették, hogy az esetleges későbbi terjeszkedés során hídfőként használhassák. Ekkor nevezték el a Furt melletti dombot Franconofurdnak, vagyis „a frankok dombjának”. Egy királyi udvart állítottak fel itt, ahonnan a környező felségterületüket irányították és a fontos Mainfurtot valamint a vízi utat ellenőrizték. A frank nemesség igazgatta, amit az a Kr.u. 7-8. századból származó sír is bizonyít, ami egy kislány végső nyughelye lett, s amit egy 1992-es ásatás során a dóm alatt tártak fel. Az első írásos említése 794-ből származik, Nagy Károly egy ajándékozási okmányában említik a Franconofurd nevet.
855-ben a város megéli első királyválasztását, ekkor választották meg II. Lothart. Ettől kezdve Frankfurt évszázadokon át a birodalmi politika és a királyválasztás színhelye volt. 1792-ig harminchat király koronáztak itt meg, közülük tízből császár lett. A 12. században a város a királyválasztás állandó helyszíne lett, amit 1356-ban a német aranybullában írásos formában is rögzítettek. Az első császárt is itt választották meg 1562-ben, II. Miksa személyében. Az utolsó császár, akinek Frankfurtban tették a fejére a koronát, II. Ferenc volt 1792-ben.
Mint annyi más német város, Frankfurt is nagyon megsínylette a második világháborút, a város jelentős károkat szenvedett a becsapódó bombák miatt. A világörökség lett kevesebb nem egy páratlan emlékkel.A német kitartás azonban ezúttal is bebizonyította, hogy mindig érdemes küzdeni. Ennek köszönhető, hogy Frankfurt ma fényesebben tündököl, mint valaha.
A Majna (Foto: Flickr by matt666)
Kr. u. 70 körül a Rajna-Majna- vidék a Római Birodalom része volt, északról a limes, a birodalom megerősített határvonala zárta körül. A Dóm-dombon katonai állomást hoztak létre, ami alig negyven évvel később elpusztult. A dóm előtti kertben láthatók az ebből a korból bizonyságul hátra maradt római fürdő alapjának nyomai. A harmadik század közepén a Rajnától keletre fekvő területeket a beáramló germánok nyomására kénytelenek voltak feladni a rómaiak. A Wetterautól Baselig terjedő nyugat-rajnai terület az alamannok fennhatósága alá került. A Germánia provincia középpontját, Mogontiacum (a mai Mainz) előterületét germán zsoldosok ellenőrizték. 500 körül a frankok kiverték a mai észak francia területekről és az Alsó-Rajna környékéről az alamannokat, és az alsó-rajnai területet birtokba vették, hogy az esetleges későbbi terjeszkedés során hídfőként használhassák. Ekkor nevezték el a Furt melletti dombot Franconofurdnak, vagyis „a frankok dombjának”. Egy királyi udvart állítottak fel itt, ahonnan a környező felségterületüket irányították és a fontos Mainfurtot valamint a vízi utat ellenőrizték. A frank nemesség igazgatta, amit az a Kr.u. 7-8. századból származó sír is bizonyít, ami egy kislány végső nyughelye lett, s amit egy 1992-es ásatás során a dóm alatt tártak fel. Az első írásos említése 794-ből származik, Nagy Károly egy ajándékozási okmányában említik a Franconofurd nevet.
A "zöld" Frankfurt (Foto: Flickr by HeckMeck)
855-ben a város megéli első királyválasztását, ekkor választották meg II. Lothart. Ettől kezdve Frankfurt évszázadokon át a birodalmi politika és a királyválasztás színhelye volt. 1792-ig harminchat király koronáztak itt meg, közülük tízből császár lett. A 12. században a város a királyválasztás állandó helyszíne lett, amit 1356-ban a német aranybullában írásos formában is rögzítettek. Az első császárt is itt választották meg 1562-ben, II. Miksa személyében. Az utolsó császár, akinek Frankfurtban tették a fejére a koronát, II. Ferenc volt 1792-ben.
Mint annyi más német város, Frankfurt is nagyon megsínylette a második világháborút, a város jelentős károkat szenvedett a becsapódó bombák miatt. A világörökség lett kevesebb nem egy páratlan emlékkel.A német kitartás azonban ezúttal is bebizonyította, hogy mindig érdemes küzdeni. Ennek köszönhető, hogy Frankfurt ma fényesebben tündököl, mint valaha.